Távoli közös munka: sávok küldése próbaterem nélkül

Van, hogy a dobos másik városba költözik, a basszusgitáros éjszakás, vagy egyszerűen nincs pénz minden héten próbaterembe járni. A dalok attól még készülhetnek: mindenki otthon veszi fel a részét, és a sávok egy helyre gyűlnek. Ez működik, de csak akkor, ha a technikai alapokban előre megállapodtok. Különben a munka fele a fájlok egymáshoz igazításával telik.

Először a tempó

A legfontosabb döntés a közös tempó. A legtöbb zenekar egy kattogóra (metronóm, click) épít: a dal tempóját BPM-ben rögzítitek, és mindenki ehhez játszik. Ha a dalban tempóváltás van, írjátok le ütemre pontosan, hol. Az élőben játszott, lélegző tempó távolról nagyon nehezen illeszthető össze; ha ez a dal lényege, valakinek először egy vezérsávot kell felvennie, és mindenki arra játszik.

Formátum: egyezzetek meg egyszer

Válasszatok egy mintavételi frekvenciát és bitmélységet, és ezen ne változtassatok a projekt közben. A 44,1 kHz és a 48 kHz is elterjedt; mindegy, melyik, csak mindenki ugyanazt használja. Az átalakítás minden alkalommal munka és hibalehetőség.

Tömörítetlen fájlt küldjetek (WAV vagy AIFF). A tömörített formátum meghallgatásra jó, a keveréshez nem.

A legelső ütemtől

Az egyik legegyszerűbb, mégis leggyakrabban elrontott szabály: mindenki a dal legelejétől exportálja a sávját, akkor is, ha csak a második refrénben lép be. Így a sávokat egyszerűen egymás alá lehet húzni, és mindegyik a helyére kerül. Ha valaki csak a játszott részt küldi el, a keverőnek kell kitalálnia, hová tartozik.

Szárazon, és ha kell, mellé a hangzást

Küldjétek a sávot effekt nélkül is. A zengetés és a visszhang otthon jól szól, de a keverésnél gyakran nem illik a többihez, és utólag nem vehető le. Ha a gitárhangzás része a dalnak, küldjétek el mindkettőt: a tiszta jelet és az effektezett változatot.

Fájlnevek és egy felelős

A „vegleges2_uj.wav” típusú fájlnév egy hónap múlva senkinek sem mond semmit. Működő minta: dal neve, hangszer, játékos, verziószám. Válasszatok ki egy embert, aki összegyűjti a sávokat, és nála van a mindenkori végleges változat. Ha mindenki a saját gépén keveri a dalt, öt különböző „kész” verzió lesz.

Amire ez nem jó

A távoli munka nem pótolja a közös próbát. A dinamika, az összenézés és a közös hibázás a teremben alakul ki. A legjobb, ha a távoli sávküldést a dalok kidolgozására használjátok, és a koncert előtt legalább néhány közös próbát beiktattok. Ha a végső felvételről döntötök, a stúdió és az otthoni felvétel összevetése segíthet.