Hírlevél a közönségnek: e-mail lista, ami nem idegesít

Egy zenekar közönsége szétszórt: van, aki egy koncerten látott titeket, van, aki egy barátjától hallott a lemezről. Az e-mail lista az a hely, ahol ezek az emberek egy csatornán elérhetők, és ahol nem egy harmadik fél dönti el, ki látja az üzeneteteket. Kicsi, lassan növő lista is sokat ér, ha a rajta lévők tényleg kérték.

Feliratkozás: csak aki kérte

A legfontosabb szabály, hogy csak annak írjatok, aki kifejezetten kérte. Nem elég, hogy valaki egyszer írt nektek egy e-mailt, vagy hogy egy közös ismerős címlistáján szerepel. Magyarországon a jogszabályok is előzetes, kifejezett hozzájáruláshoz kötik a reklámcélú e-mailt, és a személyes adatok kezelésére is szigorú szabályok vonatkoznak; ha nagyobb listát építetek, érdemes ezeknek utánanézni vagy szakembert kérdezni.

A gyakorlatban: a koncerten egy papír a merch pulton, a weboldalon egy egyszerű feliratkozó űrlap, és mindkettőnél egyértelmű, hogy mire iratkozik fel az illető. Ne legyen előre bejelölve semmi.

Leiratkozás: mindig, könnyen

Minden levél alján legyen ott, hogyan lehet leiratkozni, és ha valaki kéri, azonnal vegyétek le. Egy leiratkozás nem kudarc: a lista attól lesz értékes, hogy aki rajta van, várja a leveleiteket.

Ne mutassátok meg a címeket

A leggyakoribb kezdő hiba, hogy a levél a „Címzett” mezőben száz e-mail-címmel megy ki. Így mindenki látja mindenki más címét. Használjatok titkos másolatot, vagy inkább egy erre való levelezőszolgáltatást, amely egyenként küldi a leveleket, és kezeli a leiratkozást is.

Mit és milyen gyakran

Akkor írjatok, ha van mit mondani: koncert, új felvétel, megjelenés. Egy levél, egy fő hír. Az első sorban legyen ott a lényeg: mikor, hol, mennyibe kerül a belépő. A hosszú, mindent összefoglaló hírlevelet kevesen olvassák végig.

A gyakoriság zenekaronként más, de a túl sűrű levél gyorsabban vezet leiratkozáshoz, mint a ritka. Ha egy hónapban három koncertetek van, írjátok meg egy levélben.

Egy hang, egy feladó

A levelek a zenekar nevében menjenek, egy közös címről, és ugyanaz a hangnem legyen bennük. Ha minden tag a saját címéről, a saját stílusában ír, a közönség nem tudja, kitől kap levelet. A címlistát pedig kezeljétek úgy, mint a közös felszerelést: a zenekaré, nem egy tagé, és ha valaki kilép, nem viszi magával.